A borzebnek is nevezett tacskó a középkortól kezdve ismert. Vadászkutyaként szenvedélyes, kitartó, jó szimatú és fürge.

Vadászkutya A borzebnek is nevezett tacskó a kö zépkortól kezdve ismert. Folyamatos szelektív tenyésztés során sikerült a kopók hosszú csontjait megrövidíteni, s olyan kutyákat tenyészteni, amelyek különösen a kotorék munkára voltak alkalmasak. Ezekből a rövidlábú kutyákból fejlődött ki a tacskó, mely az egyik legsokoldalúbb vadászatra használt kutya lett. Akár a föld alá is követi a vadat, például a rókát vagy a borzot. A föld feletti munkában is kiváló teljesítményt mutat, pl. a nyomkövetésben, a vad felriasztásában és a vércsapán. Vadászkutyaként szenvedélyes, kitartó, jó szimatú és fürge. Tacskó a lakásban Manapság a tacskók többségét társként lakásban tartják. Nem csupán örömet szereznek gazdáiknak, hanem éber természetük és kiváló érzékeik révén védelmet is nyújtanak nekik: elszántan védik otthonukat, s figyelmeztetik gazdáikat, ha valaki közeledik. Ideális háziállat a városlakók számára, akik otthonuk környékén gyakran csak egy kis parkban tudják sétáltatni kedvencüket. A tacskót már viszonylag szűkös helyen is jól meg lehet mozgatni. A hosszú törzshöz viszonyítva rövid végtagjai ellenére nagyon mozgékony és fürge. Barátságos természetű, nem félénk és nem agresszív, kiegyensúlyozott vérmérsékletű. Elbűvölő hűsége gyakran a gazdájához való szinte elvakult ragaszkodásban nyilvánul meg. Nagyszerűen nevelhető kutya, szívesen tanul, ha dicsérettel, finom falatokkal, érdekes játékokkal jutalmazzák. Standard A tacskót évszázadok óta 3 különböző méretben ( normál/standard, törpe és kaninchen/nyúlász ) és 3 szőrváltozatban ( rövidszőrű, szálkásszőrű, hosszúszőrű) tenyésztették. Az FCI standard alapján 9 fajta tacskót ismernek el: mindhárom szőrváltozatban létezik mind a három méretváltozat. A tacskó fajta színválasztéka igen gazdag. Rövid szőrű tacskó. Valószínű, hogy a legismertebb változat, a rövidszőrű tacskó a fajta első képviselője, s belőle hozták létre szelektív tenyésztéssel a hosszú szőrű és a szálkás szőrű változatot. Szőrzete bársonyosan finom tapintású. Ez a szőrtípus igényel a legkevesebb törődést, viszont a legsérülékenyebb is. A fajtára jellemző eleven, kíváncsi természetének köszönhetően remek, értelmes, odaadó társ és kitűnő vadászkutya lehet belőle. A rövidszőrű tacskók védik leginkább a sajátjuknak tartott területet, és ők a leghajlamosabbak a betolakodók megugatására is. Mozgásigényük kisebb, mint szálkásszőrű társaiké. Színük lehet csokoládébarna vagy a vörösnek valamely árnyalata, fekete-cservörös, tigriscsíkos vagy harlekinfoltos.