nahát, micsoda szemétség, már megint énellenem!

Rohadt egy kétábúak vagytok ti embernek nevezett genyák!

Előszőr megjelenik a Boros egy ajándékkal, felakasztja a fámra. Arra rácuppanok, nyomom, csavarom, rágom, látom, hogy örül, hogy örülök. Tovább fokozom a műanyagcsillag húzogatását, mint egy hülye. Aztán jön a Dávid gyerek, hagyom, hogy simogasson. Még csak ki sem csípek belőle két tonnát, ahogy szoltam .

Erre becsalnak a kalitomba, fellógatnak zokniba csavart madáreledelt, bekapcsolják a Sláger Rádiót, aztán csapódik az ajtó, és három napig a kutya sem néz rám. Anyátokat! Én is a családhoz tartozom!

Itt vergődök a kalitban, miközben Hévizen teniszeztek.  A tenisz egy mekkora baromság. Összesalakozzák a gyönyörű füvet, felvesznek drága cipőket, ruhákat, nejlonokat feszitenek egy fakeretre, és ott fontoskodnak egy kifeszitett háló két oldalán.. Sportnak hivják a faszkalapok. Rohangálnak, és csorog róluk a víz.  Ugrálnak a labda után  és ujjonganak, ha olyan helyre tudják ütni, ahol nincs ott a másik. Szerva ürügyén  az alsó karjukat majdnem leszakítva lengetik a nejlonhúros merítőhálót. Annyira meghülyülnek, hogy a fiókáikra is átragad. . Nagyobb az ütő, mint önmaga, de azért küzd, hogy eltalálja a labdát.

Én meg szívok itt a kalitkámban egyedül, csak néha múlatom az időmet a múanyagcsillag húzogatásával, meg a zoknin ejtett apró lyukak segítségével a csemeg kinyerésével.

Na jól van, hallgattam a rádiót, megútáltam Borost, és mostmár nem tud megvenni engem néhány vacak hízelgő szóval.

szóval emberek! LE VAGYTOK SZARVA!

én, Grün, a Nagy Sándor papagáj