Na jó, ha ez nektek jó, akkor legyen!

Mi, papagájok bezzeg szevedélymentesek vagyunk, és ráadásul mindenre van magyarázatunk.

Ha kicsit erjedt gyümölcsöt eszünk, és utána összeütközünk a levegőben nagyokat rikkantva, az a természet ajándéka, és egyben párosodási szertartás okából van kifolyólag. 

Ha szétszedünk valamit, az csak a csőrünk kopási igénye.

Ha analitikusan szedünk szét valamit, azt az olthatatlan kíváncsiság magyarázza.

Ha fülhasogatóan sikoltozunk, az azért van, mert  társra vágyunk. Vagy éhesek vagyunk. Vagy csak  kedvünk van fülhasogatóan sikoltozni.

Na, a kattogó konyhaablak mögött a Dávid gyerek búcsúzkodik, és anyja kérésére egy szál mentőcigit rejt az én felségterületemre, a kék váza mögé!

Megfigyelek mindent. Megjegyzek mindent. Az én fejem káptalan.Tervet is készítek. Végre is hajtom.

Eljön a kiszabadulásom, Boros nyitja a kalitot.

Feltornázom magam a drótperemre, (nem a válóperemre! Hehe)  és türelemmel megvárom a hülye szertartást, amit Boros - ki tudja miért - mindig megismétel, amikor kienged.

Nagyon lassú mozdulatokkal megsimogatja a csőrömet, mert megtanulta, hogy a gyors mozgást nem jól tolerálom. Közben gügyög. "Gyönyörű narancssárga csőrü bülbülmadaramnak" hív. Azán zöld szörnynek nevez, vagy repülő zöld ventillátornak, vagy sikongató elmebeteg tollasvarangynak, vagy a világ legszebb madarának.

Belebámul a szemembe, a vastag, húsos száját csücsörítva fütyülni próbál. Nagybátyja, Gyuri bácsi  családi füttyjelét imitálja. Nem sok muzikalitás van benne, de türelemmel figyelmet imitálok. Tudom, hogy ő is hamar elunja, elszégyelli magát.

Jön az elmebeteg "mit-sütsz-kis-szűcs"-csel, amit soha nem fogok neki kimondani, de szerintem ezt tudja is, én csak ürügy vagyok arra, hogy mások előtt is kimondhassa ezt a nyelvtörőt.

Akkor Boros előveszi apja, a Róth Emil füttyjelét. Vagy négyszer kell végighallgatnom.

Kicsit bonyolult, de bármikor el tudnám füttyenteni. Csak nem akarom. Majd később.

Ezután el kell viselnem egy kis fejsimogatást. Egy darabig tűröm, aztán megmutatom neki a csőröm, hogy érezze, a szeretetnyilvánulásokat sem tűröm hosszabb ideig.

Elunja, elfordul, én meg... huss, a kék vázámhoz, a cigihez!

Hehe! Itt a cigicske! Na, nézzük, mi olyan finom benne? Meglepően könnyű. Na most akkor megmutatom nektek, hülye csőrteleneknek, hogy miképpen lehet élvezni a cigit mindenféle tűzgyújtás nélkül. Előszőr is nézzük, hogyan fogjon elegánsan egy cigit egy madár! Látjátok? Semmi görcs, semmi fenekedés. Csak lazán, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga! Így:

Másodszor. Fogja az ember madara a cigarettát, és jobb lábbal felemeli. Beleszimatol a füstszűrővel átellenes végébe. Boáááá! Mik vannak ebben? Mindenféle nagyon sunyi mesterséges hatóanyagok, amik átveszik az uralmat az agyatokon, és belevési, hogy nem tudsz már soha többet cigi nélkül élni! Úristen! És ezt még elégetve engeditek bele a tüdőtökbe? Nem vagytok normálisak!

Na jó, ha nektek méreg kell, egészségetekre! De nézzük a cigaretta hajlítószilárdáságát! Gyengécske. Alig nyúlok hozzá, két helyen megroppan.

Nézzük a füstszűrős felét. Előszőr is, a füstszűrő önbecsapás! Ha azon keresztül szívod a füstöt, akkor nagyobb tüdőkapacitást használsz, a hajszálerek kidagadnak a tüdődben, tehát nagyobb felületen éri őket a füstben lévő káros anyag, miközben az erölködéstől az agyi ereid is kidagadnak, akár mikróagyvérzéseket is kaphatsz. Ráadásul a füstszűrő tövében, az illesztésnél a cigi még törékenyebb.