Hahóóóóóóó , Hallihóóóóó és leghűségesebb olvasóm, Banita csóóók!
darabideig nem voltam, mert Boros gazda, kreatív egó és egyben médiasztár családostúl (asszony-Dénes) elment valahova, valami szigetre, Vali nagyit pedig hiába csipkedtem, nem értette, hogy csak diktálni akarok.
Egyszer még meg is sértődött.
Na, majd ha tudom utánozni a hangját, beszartok, milyen kabarét csinálok! A Fábry nem lesz sehol! ( Ja igaz, ő már most sincs sehol!) Hehe! Na de erről majd később!
Ja, még be sem mutatkoztam! Grün vagyok. Ami németül azt jelenti, hogy ZÖLD. Hívhatnának egyszerűen ZÖLDnek is, de ezek nem annyira egyszerű emberek itten körülöttem, humorforrásnak tekintik, hogy amint az emberek meghallják a nevemet, mindjárt viccesen megkérdezik, hogy "na és hol van Kón?" Amúgy egyébként Kohn-nak irják. Ezt még tojás előtti koromból tudom. Más emberek két tojásból sem tudják, csak nyammognak a vicceken. Még azt is tudom, hogy a Grün és Kohn viccek zsidóviccek.
Néztek mi? Mondjam tovább is? Mert biztosan most azt kérdeznétek, hogy kik azok a zsidók?
A zsidók az emberek között olyanok, mint a madarak között példul a... a izék... tudjátok mit? Dehogy mondom el! Azért van bennem egy kis óvatosság is!
Tudjátok, ez a pre-tojás emlékezet. A tojás előtti élet víziói. Ami előtt az ember a tojásba kerül. Vitatkoznak a jelenségen a tudósok. Hol van az ember, vagy Nagysándor papagáj, mielőtt a tojásba kerül? Egyesek egy nagy fehér bárányfelhőről beszélnek, más tudósok a pittypang ejtőernyőit gyanúsítják, vannak, akik csak legyintenek az egészre, hogy hülyék vagyunk, egy a fontos, hogy vitatkozzanak!
Nade miért is tudósok? Azért, hogy vitatkozzanak! A vita szüli a gondolatot! Bemennek üres fejjel, kijönnek teli pénztárcával. Ezért kapják a fizetésüket! Pedig tudhatnák, hogy az egyszerűbb dolgok bonyolultabbak!
Itt van mindjárt például a dinnyeevés! Nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik!
A dinnye, látszólagos primitivsége ellenére igen komplikált szerkezet. Három fő részből áll. Nem fej, tor meg potroh! Hülye vagy?
Van ugye a héja, a húsa és a magja.
folyt.köv.
A húsának is van rétegződése, a fehéres a külső héj mellett keményebb és kevésbé édes, aztán ahogy haladunk a közepe felé, egyre puhább, egyre édesebb, és mire a mézédes középre érünk, amiért a darazsak is részegen kamikázéznak, na ott van a tobzódás mellette, a gyönyörökben, és a hab a tortán az izletes és ropogós DINNYEMAG! NYAMMM!
A dinnyeevésnek tehát nem lehet csak úgy nekiugrani, annak módja, módszere, szisztémája és liturgiája van.
Előszőr is, az ember óvatosan, lehetőleg nesztelenül, nem túl hangosan szuszogva megközelíti a dinnyét. Erre azért van szükség, mert a dinnye éber állat, és a féltékeny emberek gyakran és váratlanúl odébb pakolják. Ezért aztán másfele kell nézni, mintha nem is érdekelne minket a dinnye, és csak az utolsó pillanatban lecsapni!
Vali (Borosné) a közeledésemet észlelvén sikoltozva kapja le az abroszt az étkezőasztalról, és olyanokat artikulál, hogy "ne menjen a madár az abroszra!".
Kicsit rosszul esik a prejudikáció, mert az az üzenete, hogy valójában, lelke mélyén nem tekint engem konyhatisztának.
Állatszámba vesz. Mélységesen bántó előfeltevés. Én ugyanis ember vagyok. Sőt. Emberebb ember, mint teszemazt .... akárki. Nem akarok példálózni, mert baja lesz miattam a Borosnak. Bár megérdemli, mert ő is egy beszari, mogorva, önsajnáló, öregedésfóbiás depressziós alak. Csak a panasz ömlik belőle, amikor hazajön, szidja a Bochkort, a Slágert, a hallgatókat, a főnököket, a kollégákat, az ismeretleneket és az ismerősöket, a családja meg együttérzően bólogat, miközben az asztal alatt a karóráját lesi, hogy mikor lesz már vége ennek az izének.
Hogy más bíztatót ne is mondjak róla. Meg nem is lehet. Ő pötyögi a gépbe amit diktálok. Most is rosszallóan néz rám az izléstelen szögletes szemüvege mögül.
Nade kit érdekel a Boros hangulata, térjünk vissza a dinnyéhez!
Szóval, az ember, vagy madárfia óvatosan megközelíti a dinnyét. A dinnye, különösen a görög dinnye egy sunyi dög. Néha érthetetlen okok miatt váratlanul megbillen. Ilyenkor kicsusszannak belőle a nedvek, amitől a madárlábnyom cuppanós lesz, és egyre nehezebb lesz ebben az állapotban lépkedni, a farktollak is beleérnek, sávokat rajzolnak, amerre járunk, és ha nem vagyunk elég gyorsak, ott is ragadhat a legszebbik zöld faroktollból egy-kettő.
Tehát ha már közel vagyunk a dinnyéhez, vizsgáljuk meg statikailag!
Keressünk egy kiálló szögletet, és fejtsünk ki rá nyomást! Hirtelen engedjük el! Ha felborul, akkor instabil volt. A borulás után rendszerint viszont egy tartósan megbízható állapotot vesz fel.
Ilyenkor lehet mérlegelni, hogy a dinnye melyik részét kezdjük el csipegetni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
