na, megint itt vagyok, mert a Lali beült a mesélőszékbe, és folytatta a Szulák Show színpompás történetét, én meg úgy pletykálom el nektek röptében, mint a fecske a legyet.

Lali beül a sminkszékbe, és a hölgy hamarosan kideriti, hogy ő ugyanannak az évjáratnak a márciusi tagja, mint aminek Lali az áprilisi. Mindjárt meg is beszélik a szemhéjra feltelepült koleszterinkiütés eltávolításának módozatait. Rőtszakáll szereti, ha az arcán mattatnak puha anyagokkal. Behunyja a szemét. Csak azon aggódik, el ne aludjon.

Érdekes, hogy mi, nagy Sándorok nem szeretjük, ha arcfelünkön bárki mattat. A Boros néha megérinti a csőrömet, na ezt tolerálom, de ha a szárnyamhoz, vagy nyakamhoz akar nyúlni, már kapja is borotvaéles konzervnyitóimat a pihe-puha tenyérhúsába! Ne féljetek, nem is próbálkozik túl sokat. Nade tovább a mesével!

Bítóttal, Dévényi Kucu bácsival, Rókussal és Abicsabival a színfalak mögött várnak a sorukra. A fekete függönyökön túl, a fényárban úszó közönség előtt a rádiósok Benjáminja, az amúgy már nem annyira fiatal Harsányi Levi ontja a szerkesztőileg jól előkészített humorpetárdáit. Nagy röhögések. Borosnak átfut az agyán, vajon fele ennyire vicces lesz-e? Elhessegeti. Kucubácsi, mielőtt berontana, még elsüti a Kabos sztorit, akire felnéz a vidéki kultúrház öltözőjében oralizáló menyecske, és azt sóhajtja: "Édesanyám nem is tudja, hogy nekem milyen híres ember udvarol!" Rőtszakállnak meggyőződése, hogy Tibi bácsi tudatában a megélt történetek közé keveredett ez a szájhagyomány is. Levente remek paródiával konferálja Kucut, aki fiatalosan Szulákasszonyig botorkál, majd előad hat darab jól előkészített sziporkát az életéből.

Miközben Boros a fotelben, ledobott ciővel kuporogva meséli a történetet, Dénes, a legkisebb Borosivadék, akinek csapata a zalaegerszegi Csuti épp a hét végén nyerte meg a sakkbajnokságot, szóvel ez a magyarországi listán huszonhetedik sakkmegszállott tüsszögni kezd, de nem ám csak kilencvenhatot, hanem még vagy ötvenet. Vali aggódva nézi, majd lassan a kalitkám felé fordul. Úristen! Engem néz! Látom a vádiratot a szemében: a Dénes az én kis tollpihéimre allergiás!

RÁGALOM!

SEGÍTSÉG!

GAZ RÁGALOM!

NEM ÉN VOLTAM!

Szerencsére Boros tovább mesél, Dinikoma az orrát zsebkendőbe csavarja, és velem együtt élvezettel, vihogva hallgatja legszebb apukáját.

na majd folytatom...ezek a görények egyedül hagynak három napra...