Naa!

Itten vagyok újra la, Grűűűn a Nagysándor Papagáj, JESZ!

Rengeteg dolgom volt, ez a lakás itt a Boroséknál alig működik, jónéhány fontos dolgot meg kellett oldanom. Ezeknek a szárnyatlanoknak fogalmuk sincs arról, hogy a pöttyök, amiket elhullajtok, tulajdonképpen olyan pontok, amiket ha vékony vonallal vagy fonallal összekötnek, megkapják a Tejút rendszer háromdimenziós makettjét, a Tau Cetiről nézve. Nadehát ezeknek prutyizhatok! Csak a sikoltozás, meg a törölgetés, gondolkodás meg semmi? Mikor jönnek majd rá, hogy a kémiai összetétel a Világegyetem Összes Titkát tartalmazza?

Esztétikailag is iskolázatlanok és sérültek. Drasztikus eszközökhöz kell néha nyúlnom. Sikerült példul kitépnem egy darabot a Boros vacak festményének a keretéből, ezáltal esztétikailag közelitettem a mázolmányt az eredeti értékéhez. Két darab ruhátlan nőt kísérel meg bemutatni a szerencsétlen, a valóság elé való tükörtartásnak minden képességétől megfosztottan.  Olyan halált megvető bátorsággal fest ez a Boros,  mintha a nyolcadikról leugorva a karjának csapkodásával igyekezne csökkenteni a zuhanás erejét. A kép az abszolút értékét akkor éri majd el, ha piciny darabkákra csípem a cuccot a precíz kis csőröcskémmel.

A dinnyével kapcsolatban sok levelet kaptam. (irjatok, ha akartok: grun@lalikiraly.hu). A legtöbb kérdés arra irányult, hogy legyek szíves végigmondani a dinnyeevés fortélyait. Nanembánom!

Tehát... miután az ember kicsit megbillentette a dinnyét, kicsit hátrább lépve megfigyeli a létrejövő harmónikus rezgőmozgást. Amennyiben a billegés lassan múlik, akkor a dinnyehéj helyzete alkalmatlan a jóízű étkezésre. Nem szabad bízni benne ilyenkor.

Amennyiben azonban gyorsan csillapodó billegést tapasztalunk, akkor a sérülés rizikója pont megfelelő. Közelithetünk tehát a dinnye leves, és legédesebb részével úgy, hogy a két csőrünk erős összeszorítása által mind a dinnye húsa, mind a leve, vagy legalább is nagy része csőrön belül maradjon. Nem mindegy, milyen szögben közelitünk! Ne legyünk hebehurgyák, ne vágjunk merőlegesen a gyümölcsbe, hanem inkább hegyesszöget zárjunk be a dinnye héjához húzott húrral. Ennek az a célja, és oka, hogy a dinnye leve csak a húrhoz legkisebb szöget bezáró előrehaladó mozgás mellett marad nagy százalékban a nyelvünk alatt. Ha ez meg van, akkor jön a nyakizom meló! Amekkora dinnyehusit csak tudunk, megmarkolunk, és a tarkónkat a mennyezet felé húzzuk teljes erőből.  Na, ezek az élet adta mennyei pillanatok legszebbikei. Ha értve is vagyok egy kicsit. Nem nehéz ez a szöveg egy kicsit nektek? Csak szóljatok! Lejjebb (alább) ereszkedhetek! Kicsit közelebb a szintetekhez!

Pfhuuu! Néha akkora erőfeszítéssel tudok csak egyszerű maradni!

A dinnyevés csúcsától már csak a levezetésig kell eljutnotok. Higgyétek el, ha kilóg a csőrötökből egy jópárdekás adag, akkor a kéjmámor csimborasszója egy gyors fejrázással beteríteni a környezetet az édes lével-maggal-hússal!  

Szóval megéri! És nem is olyan fárasztó. Csak lelkileg és szellemileg kell felkészülni.

Hallottam embererről, akiket pszichésen egy dinnyeevés olymértékben megterhelt, hogy az alkoholba menekült.

Remélem, köztetek nincs ilyen gyenge akaratú!

legyetek jók, és bírjátok ki nélkülem azt a kis időt, hamarosan a repülőnapi karszalaggal való virtuózkodásról számolok be nektek!Csasztok!