Grün története
2006.04.04. 14:53
nos... kicsit rápihentünk a kemény napokra, ropogtattunk szotyit, kivájtunk néhány diót, rászottyantottunk néhány szőlőszemet, aztán hősies prutyi, és kötelességtudóan folytattuk a megkezdett, szakmailag felsőfokúnak minősített tevékenységet.
Íme a tanulságok és a jótanácsok: Nagyon fontos, hogyha csőrt növesztett asztalosok állnak neki egy ilyen igényes dolognak, hogy egyenletesen haladjanak a munkadarab végétől a másik vége felé úgy, hogy a leválasztott rudacska sem vékonyabb, sem vastagabb ne legyen, és szépen, hegyesszöget bezárva váljon el az alapdarabtól.
Ha esetleg elszúrnánk, akkor szakitsuk meg a műveletet, és a tövénél vágjuk el a pálcikát.
A pálcika leválasztása után gyönyörködjünk munkánk eredményében, és elégedetten rágcsáljuk az elkészült mestermunkát, az ideális fogpiszkálót.
A fogpiszkáló rágcsálása, forgatása helyrehozza a vérnyomást, megmozgatja a rágóizmokat, ezáltal serkenti a gondolatokat, ha még módunk van egy nagyobb légtérben húsz-harminc szárnycsapásos körbesuhanásra, akkor átérezhetjük a legmagasabbrendű érzést, ami nem más, mint a LÉT ÖRÖME.
Ilyenkor aztán rászállunk Lali térdére, és egy kicsit átbeszéljük a dolgok állását.. Lali hever a kanapén, egyik térde felhúzva, másik fölött képes kompjúter újság, fején egy ínycsiklandozó Slágeres sapka, ideális kis rágni-csípnivaló bojtokkal. Az embermadár megül Lali térdén, és meghallgatja, miket beszél. Hogy 'édesdrágakis zöld szörnyetegem!' hogy 'apuka egyetlen repülő ventillátora', hogy 'eszemakis okos zöld buksi fejedet'. Na, ez elég, az embermadár röpül egy kört, megnézi Lalit fölülről. Lali olvas. Grünmadár lecsap a sapkájára. Kicsit csipkedi. Aztán belenéz az arcába föntről, megkocogtatja a szemüvegét, és átpattan az újság élére. Erre Lali ideges lesz, lecsap, mint egy légycsapót, erre felröppenünk a zsámolyra, és nekiállunk kitépni a bőrszegecsek fejét, erre Lali ránkteszi a lábát, erre felröppenünk a háta mögé, és elkezdjük a bőrkanapé varrását kitépkedni. Erre Lali sűrű "nemszabadozás" közben lesöpör, erre a fejére ülünk, éstovább tépjük a csimbókot a slágeres bészbólsapkán. Aztán ezt még megcsináljuk nyolcszor. Erre Lali diót helyez a kalitkába, majd amikor utána vetem magam, mert a diónak nem tudok ellenállni, akkor Lali sunyin rámzárja a ketrecet.
Sebaj. Úgyis untam a sztorijait a biciklistákról, az útlezárásról, a villanymopedről, az Interneten átkozódókról, akik feljentik, ki akarják rugatni, meg akarják ölni, de leginkább napi egy csíkot húzni az autójára. Mit szarik be! Egyszer élünk! Én tuti, hogy túlélem :)
|