Ékszerteknősök felelős tartása

A teknősök a hüllők rendjébe tartoznak. Eredetük nagyon régre nyúlik vissza, hiszen 130 millió évvel ezelőtt már a mai formájukhoz nagyon hasonló felépítésben fordultak elő. Házi kedvencként leginkább az Amerikából származó vörösarcú ékszerteknőst (Chrysemys scripta elengans) tartják, tartásukkal kapcsolatban azonban igen sok kérdés vetődik fel.

Az odafigyelés már a vásárláskor kell, hogy elkezdődjön. Csak ép páncélú, élnénk mozgású, kemény páncélú egyedet vásároljunk!
Számításba kell venni, hogy ezek a kisállatok kifejlett korukra elérik a 30cm-es páncélméretet, így a terrárium vásárlásakor ezt feltétlenül figyelembe kell venni.
Ha egy teknőspárt veszünk, körülbelül 100 literes úszótérrel kell számolnunk.

Az ékszerteknős természetes közege a víz - itt is fogyasztja el táplálékát -, de azért biztosítani kell számukra egy kis száraz területet (fából, műanyagból, cserépből vagy akár kőből), ahol sütkérezni tud. A terrárium fölé helyezett lámpa egyúttal hő és fényforrásként szolgál majd.
A hőhatás azért különösen fontos a teknősöknek, mert ők változó testhőmérsékletűek, így a fény melegét igénylik optimális testhőmérsékletük kialakításához.
A víz hőmérsékletét folyamatosan figyelnünk kell, hiszen a fiatal állatoknak 25 C-os vízhőmérsékletet kell tartanunk. Ha a terrárium fölé helyezett lámpa ehhez nem elegendő, akkor vásároljunk akváriumi fűtőberendezést a kisállat szaküzletekben. Hogy mekkora teljesítményűt válasszunk, azt a melegítendő víz mennyisége fogja meghatározni.
A nyári meleg időben, kihelyezhetjük a terráriumot a szabadba is, természetesen védett helyre, hálóval lefedve, hiszen a természetesen fénynél és hőhatásnál nincsen kedvezőbb az állatok számára sem. Tűző napra azonban sose tegyünk élő állatot!

Az akvárium berendezésénél figyelembe kell venni, hogy a teknősök a víz alatt fogyasztják el táplálékukat, így aránylag hamar szennyeződik be a víz. Ha nem akarunk sűrűn vizet cserélni, érdemes szűrőt is beszerelni. Természetesebbé varázsolhatjuk a terráriumot, ha növényeket is ültetünk bele, pl. hínárt és egyéb mocsári növényeket, de számolnunk kell azzal, hogy nem sokáig maradnak meg, hiszen állatkáink előszeretettel fogják elfogyasztani.

Az etetésnél fontos, hogy kerüljük az egyoldalúságot. Az élő eleségek közül részesítsük előnyben az élő kishalakat, tubifexet, gilisztákat, csigákat, amik rendkívül gazdag táplálékforrást jelentenek.
Természetesen kaphatók szárított eleségek is, amik leegyszerűsítenék a táplálási procedúrát, azonban ezeket a tápokat csak kiegészítésnek adjuk!
Adhatunk továbbá májat, pulykahúst vagy akár rákot is kedvencünknek. Ezeket lefagyaszthatjuk, így nem kell naponta friss utánpótlásról gondoskodnunk. A zöldeleségek közül a salátát, káposztát, parajt, gyümölcsöket bátran adhatjuk állatunknak, de a salátát a magas nitráttartalom miatt ne nagy mennyiségben etessük!
Mint minden élőlénynek, a teknősöknek is fontos a megfelelő vitaminellátottság. Gyakori például a kálciumhiány következtében kialakuló puha páncél. Kiemelkedően fontos a Ca mellett, a D és A vitamin ellátottság is. A hasznosuláshoz viszont elengedhetetlen a fény jelenléte!

Ha teknősünket megfelelő körülmények között tartjuk, és a számára optimális takarmányt biztosítjuk, akkor nem kell tartanunk attól, hogy megbetegszik. Azonban nem árt a teknőstartóknak tisztában lenni a leggyakoribb egészségügyi problémákkal. A bőrbetegségek közül gyakori a nem megfelelő higiéniás viszonyok következtében fellépő baktériumos fertőzés. A bőrön lehetnek apró duzzanatok, daganatok is. Egy részük külső kórokozó hatására alakul ki, de rosszindulatú daganat is lehet.
Gyakori elváltozás továbbá, hogy a szemhéj bedagad, az állat nem tudja kinyitni. Ilyenkor az Irgamid szemkenőcs általában megoldja a problémát.
Egyes gombák, paraziták a többi állatfajhoz hasonlóan a teknősöket is veszélyeztetik. Előfordulhat hasmenés is, amit leggyakrabban a helytelen táplálék, esetleg romlott étel okozhat, de székrekedés is kialakulhat a nem megfelelő táplálék vagy a kellő mozgás hiánya miatt.
A megfázás és a tüdőgyulladás pedig a helytelen tartási viszonyok (hideg víz, huzatos hely) miatt alakulhatnak ki.
A páncél puhasága a már említett kálciumhiány, illetve A vitaminhiány következtében alakul ki leginkább. Előfordulhat a páncéldarabkák leválása is, amelynek legtöbbször nincs egészségügyi veszélye.

Általánosságban elmondható, hogy ha az állaton apátiát, étvágytalanságot esetleg mozgásképtelenséget, külsérelmi nyomokat vagy bármilyen nem megszokott tünetet veszünk észre, azonnal forduljunk állatorvoshoz!

Megfelelő tartással, táplálással és gondoskodással teknőseik sok-sok évig kedves társaink és otthonunk díszei lehetnek.