Kétéltűek egészségvédelme

A kétéltűek különleges állatok, amely változatos színükben, alakjukban, magatartásukban és főként rendhagyó élettanukban nyilvánul meg. Elnevezésük onnan ered, hogy a kétéltű állatfajokban megtalálhatók a vízi életmódot folytató ősök jellemzői és a szárazföldi gerincesek sajátosságai is.
Manapság egyre divatosabbak a hobbiállatként tartott gőték, szalamandrák és a különféle békafajok is.
Népszerűségüket nagyrészt szívósságuknak is köszönhetik. A kétéltűek a többi kis- és díszállathoz képest hosszabb ideig bírják a nélkülözést, mivel lassúbb az anyagcseréjük és ritkábban táplálkoznak. Ezek a kisállatok minden káros következmény nélkül viselik, ha nem kapnak táplálékot 1-2 hétig, így például a családi nyaralás idejére nyugodtan otthon lehet őket hagyni.

A kétéltűek osztályában közel 3000 fajt tartanak nyilván. Ebből Magyarországon csak 15 faj őshonos, melyek a farkos (Urodela) és a farkatlan (Anura) rendhez tartoznak.
Megfelelő tartási móddal, az adott fajra jellemző optimális takarmányozással és szeretetteljes gondoskodással a legtöbb betegség megelőzhető.
Az egészséges állatokat könnyen felismerhetjük. A csillogó szem, fényes, élénk színű bőr, a jó étvágy, az élénk mozgás mind arról tanúskodnak, hogy kedvencünk remekül érzi magát.
Néha azonban minden elővigyázatosság ellenére a terrárium lakói is megbetegszenek. Az alábbiakban a leggyakrabban előforduló betegségek felismeréséhez és kezeléséhez szeretnénk segítséget nyújtani.

GŐTEPESTIS

A gőtepestis főleg tavasszal fordul elő, a téli hosszabb pihenő után, amikor az állatok általában étvágytalanok. Hasuk megduzzad, mert hasüregükben nagy mennyiségű folyadék halmozódik fel, és ezzel egyidejűleg bőrükön 1-2 cm átmérőjű gyulladt duzzanatok keletkeznek, melyeket később rendszerint vízipenész von be. Ez a fertőző betegség megfelelő kezelés nélkül rendszerint elhulláshoz vezet.
A betegséget a vízben lévő rothadó anyagok bomlása során keletkezett baktériumok okozzák. Legtöbbször az állatok vitaminhiánya is hozzájárul a gőtepestis kialakulásához.
A betegség megelőzésében legfontosabb az állatok élőhelyének rendszeres tisztítása, fertőtlenítése valamint az állatok vitamindús táplálása.
Ha már a fertőzés kialakult, antibiotikumos kezeléssel hatékonyan gyógyítható.

HASVÍZKÓR

Ez a bakteriális eredetű betegség a kétéltűek hasüregének kitágulását okozza. Az állatok hasüregében nagymennyiségű sárgás színű folyadék gyűlik össze.
A betegség gyógykezelése sajnos nem mindig célravezető. Ami mindenképp javasolható, a sűrű vízcsere (legalább naponta kétszer), valamint az állatok minőségi táplálása. Ez főként élő eleség adását jelenti, de fontos a megfelelő vitaminellátottság is.
Az állatorvos a hasüreg felszúrása után eltávolítja a felgyülemlett folyadékot és pár hétre az állat tiszta, nyirkos helyre helyezését rendeli el, ezzel is elősegítve az állat mihamarabbi gyógyulását.

TUBERKULÓZIS

Mint más állatoknál, a kétéltű fajoknál is előfordul tuberkulózis. Ez a baktérium okozta betegség általában, a már legyengült egyedeket fertőzi meg.
A tuberkulózis kialakulásához hozzájárulhat a hirtelen hőmérsékletváltozás is. A betegség következtében az állat mozgáskedve csökken, és rohamos fogyásnak indul.
A fertőzés első tüneteként a beteg állatok bőrén hólyagok keletkeznek, melyek a fertőzés előrehaladtával begyulladnak és gennyes, vérző sebekké válnak. A betegség későbbi fázisában már a belső szerveket is megtámadhatja a korokozó, amely leggyakrabban a tüdőt, májat és a veséket károsítja.
A tuberkulózis megelőzésénél elsődleges fontosságú a tápanyagokban gazdag, változatos táplálás és a tiszta, megfelelően kialakított élőhely. A tömeges fertőzést úgy kerülhetjük el, hogy kevés példányt tartunk egy helyen.

FELFÚVÓDÁS

Akár a többi állatfajnál, a kétéltűeknél is a felfúvódás oka a hasban illetve a belekben keletkezett levegő és gáz felhalmozódása.
Gyakran előfordul, ha az állatok gyorsan és nagy falatokban nyelik le eleségüket, így azok megemésztése zavart szenved. Másik gyakori oka a székrekedés. Ilyenkor hashajtót kell adni az állatnak, és a táplálást is szüneteltetni kell, amíg a tünetek el nem múlnak.
Sokat segíthet a felfúvódás tüneteinek enyhítésében, ha az állat hasfalát körkörös mozdulatokkal simogatjuk.

BŐRPENÉSZ

Bőrpenész akkor támadja meg az állatokat, ha azokon külső bőrsérülések vannak. Ilyenkor az úgynevezett vízipenész fehér, vattaszerű képlettel borítja el a sebeket, így az elváltozás könnyen felismerhető.
A betegség kórokozója (Saprolegnia spec.) minden természetes vízben jelen van, így a fertőzés kivédése nem túl egyszerű feladat, csak a terrárium vízének rendszeres tisztítására és fertőtlenítésére hagyatkozhatunk.
A kialakult fertőzés jól gyógyítható az állatok vizébe csepegtetett malachitzöld oldattal. Kezelés előtt a vízből minden bomló, rothadó anyagot el kell távolítani!

FÉREGFERTŐZÉS

A kétéltűeket leggyakrabban a fonálférgek és a mételyek fertőzik meg. A fonálférgek több faja is a farkos kétéltűek kloákájában élősködik. Ezek a közel 1 cm hosszúságú férgek a bél falán keresztül a belső szerveket támadják meg, ahol elszaporodnak. A fertőzöttség tüneteként az állat lesoványodik, és akár el is pusztulhat. Gyógykezelésként az állatorvos féreghajtó adását rendeli el, tabletta vagy paszta formájában.
A mételyfertőzés komoly elváltozásokat okozhat, hiszen a gazdaállat húgyhólyagjában telepszik meg és eltávolítására nincs megnyugtatóan hatásos szer, így a fertőzés megelőzésére kell törekednünk.

Egyes eleségek, például a vízibolha a spórás véglények közti gazdája, amelyek etetésével az állatok megfertőzhetők. A véglények a bőrön, kb. 1mm nagyságú, kör alakú hólyagokat eredményeznek. Ilyenkor abba kell hagynunk az adott eleséggel való táplálást.

DÖGLEGYEK

A döglegyek főleg a békára veszélyesek és közülük is leginkább a varangyokra. A legyek petéiket a békák orrüregébe teszik, majd a kikelt nyüvek az orrnyálkahártya sejtjeivel táplálkoznak. Mélyebbre hatolva a csonthártyát is megtámadják, és végül az állat agyvelejébe is eljutnak. A fertőzöttség ezen fokán az állat sajnos már gyógyíthatatlan.